A KIADÓ UTÓSZAVA



Sorozatunkban a magyar polgári történetírás legjelesebb - új kiadásban nem hozzáférhető - munkáit kívánjuk ismételt megjelentetéssel a szélesebb közönség számára megismerhetővé tenni. Azokat a munkákat, amelyeket a második világháború után nem az adott tudományterület változásának önmozgása, hanem a direkt politikai akarat iktatott ki a tudományos közgondolkodásból, az egyetemi tananyagokból és az érdeklődő nagyközönség látóköréből. Tudjuk, hogy a megjelentetendő írások témakörében a legtöbb esetben születtek újabb feldolgozások, de hiszünk abban, hogy a történettudományban is vannak állandó, "örök" értékű művek, melyek időszerűségét nem érinti egy-egy részletük (netán egész témakörük) későbbi, mégoly "korszerű" feldolgozásának megjelenése. A kiadó úgy gondolja, hogy a magyar történetírás utóbbi évtizedeiben túl sokáig volt hegemón helyzetben egyetlen ideológia ahhoz, hogy lemondhassunk a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeinek gondolati sokszínűségét tükröző munkákról.



***



Jancsó Benedek 1854-ben született az erdélyi Gelencén (Háromszék megye). Az egyetem elvégzése után gimnáziumi tanár Pancsován, Aradon, majd Budapesten. 1895 és 1899 között a Miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályán dolgozik. 1907-től a világháborúig gróf Apponyi Albert megbízásából oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozik. Történeti munkáiban főleg a román nemzetiségi törekvések kérdéskörét dolgozta fel. Élete utolsó éveiben (1928-tól) a Magyar Szemle szerkesztőbizottságának tagja. 1930-ban hunyt el Budapesten.



***



Ez a könyv első - és eddig egyetlen - alkalommal 1931-ben jelent meg Romániában, a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. (Kolozsvár) kiadásában. A címlapon ez áll: "A szerző utasításai szerint kiadásra rendezte: Gyallyay Domokos". Megjelenésének körülményeiről a kötet elején ez olvasható:



"Kiadó megjegyzése



Az erdélyi magyar szellemi élet a maga elárvultságában nagyon nélkülözte Erdély tüzetesebb történetét. A szakemberek és a nagyközönség egyformán érezték ezt a hiányt.

Több tiszteletreméltó kísérlet történt a hiány pótlására. Tekintélyes pályadíj is serkentette íróinkat Erdély történetének tudományos komolyságú, de előadási formájában népszerű megírására. Megállapíthatjuk, hogy a kísérletek mindez idáig nem jártak kellő sikerrel.

A kísérletezés évei alatt egy kitűnő munka várt arra, hogy az erdélyi olvasóközönség előtt megjelenhessen. A munka nyilvánosságra bocsátását külső körülmények hátráltatták, olyan akadályok, amelyeknek elhárítását a szerző távolléte és más irányú elfoglaltsága évről-évre megnehezítették.

Most végre közreadhatjuk Dr. Jancsó Benedeknek 1922-ben megírt Erdély történetét.

A kiadás elhatározása előtt a Minerva megbízásából a szerzővel bővebb megbeszélést folytattam. Kölcsönösen megállapítottuk, hogy az elmúlt hosszú évek fejleményei és tudományos eredményei szükségessé teszik a munka némely fejezetének módosítását. Erre vonatkozó írásbeli javaslataimat a szerző elfogadta és azt kívánta, hogy ez a körülmény a kiadás alkalmával kifejezésre jusson. Fájdalom, Jancsó Benedek pár hónappal tárgyalásaink után meghalt. Én pedig a munka kiegészítésére újabb lépést tettem azzal, hogy a román continuitas-elméletnek és a székely kérdésnek mai helyzetéről a legújabb felfogások vázolásával a függelékben bővebb tájékoztatót és bő bibliográfiát adok. Megnyugtat az a tudat, hogy ezt a lépést is a szerző szellemében tettem.

Dr. Jancsó Benedek történetírói munkássága nem szorult az én méltatásomra. Nemcsak tudós volt ő, hanem bölcs a szó legnemesebb értelmében. Ez a magyar bölcsesség hatja át minden munkáját. Nemcsak tudományos ismereteket, de nemes érzést, emelkedett felfogást, tárgyilagosságot, pártatlanságot tanulhatunk tőle!

Erdély története bizonyosan serkentő hatással lesz mind a szaktudományra, mind a nagyközönség történelmi tudatának fejlődésére. Dr. Jancsó Benedek, Erdély nagy fia, műve révén tovább fog élni és hatni azon a földön, amelynek javáért életének munkásságát áldozta.



Kolozsvár, 1931. június hó.



Gyallay Domokos"