Make your own free website on Tripod.com

XIII. Jobbágyok, vörös darabontok, szabad székelyek. (1562-1602.)



A harmadik rendet alkotott közszékelyek az 1562.-i felkelés és a segesvári rendszabás következtében fejedelmi jobbágyokká lettek s részint a várak és a csíki vashámor szolgálatára rendeltettek, részint saját földjeik használata fejében a jobbágyi terhek (adó és tizedek) viselésére kényszeríttettek. A nemsokára bekövetkezett nagymérvű jószágadományozások következtében a kincstári jobbágyok tetemes részt földesúri jobbágyokká váltak.

János Zsigmond 1566-71. nagymérvű birtok, illetőleg székely jobbágyház és telek adományozásait folytatta Báthory István az 1575.-i Békés-féle lázadás leverése és orosz háborúi után. Az 1575.-i felkelés után a hűtlenség bűne miatt elkobzott birtokok bő alkalmat nyújtottak az adományozásokhoz s az 1579-81. muszka háborúban szerzett érdemek jutalmazása még több birtokot juttatott magántulajdonná.

Ezek egészen új birtokviszonyokat teremtettek a Székelyföldön és új, részben nem-székely földbirtokos nemes osztállyal szőtték át a régi szabad székelységet. Ezek következtében a XVI. század utolsó tizedében a Székelyföldön a földesúri jobbágyok száma megközelítette a fejedelmiekét. {1}

A fejedelmi székely jobbágyokból némelyeket már János Zsigmond kiválogatott hadi szolgálatra, gyalog katonákul s ezeket drabant (népiesen darabant, vagy darabont), egyenruhájukról vörös darabont, fegyverzetükről puskás gyalog (pixidarius) néven nevezgették. Folytatják ez intézmény tovább fejlesztését a Báthoryak.

Báthory István muszka hadjáratai idején (1579-81) szüksége lévén válogatott magyar és székely katonaságra, a jobbágyságból zsoldosokat toborzott össze és a darabontok számát növelte. Ő a székely katonák, lófők és gyalogok hűséges szolgálatait nemcsak dupla zsolddal (az itthon akkor szokásos 2 forint hópénz helyett 4 forinttal), hanem a rendkívüli szolgálatokat és érdemeket rangemelésekkel és birtokadományozásokkal jutalmazta. Azok a zsoldosok, akik hűségesen szolgáltak, vagy kitüntették magokat, kívánságukra veres darabontokká tétettek. A darabantok tisztjeiről sem feledkezett meg István király: ezeket is jószágokkal jutalmazta. {2}

A Báthoryak idejében a vörös darabontok alkották az állandó székely gyalogságot, mely a harmadik kiváltságos székely rendnek felel meg, s külön rendnek számíttatott. A jobbágyokból válogattattak; hadi érdemekért nyertek, vagy egyszerű lajstromba iktatással, vagy külön pixidariusi oklevéllel rangemelést. Ha érdemtelennek bizonyult valamelyik, rendjüktől megfosztatott, és ismét jobbágyságra vettetett. {3}

A darabontok a székekben századokra voltak osztva és élükön egy százados-hadnagy (centurio) állott. Ezek felett állett a kapitány (capitaneus) s legfőbb parancsnokuk volt a székelyek főkapitánya, a generális és maga a fejedelem, mint székely ispán (comes Siculorum). Némelyek közülük a várakhoz: Udvarhely, Várhegy és Görgényvárához volt szolgálatra rendelve, mások a fejedelmi udvarban szolgáltak.

Báthory Zsigmond 1591. június 4.-én a marosszéki puskás székelyek és századosaik kérésére és panaszára rendezi ügyeiket, orvosolja sérelmeiket és megállapítja jogviszonyaikat.

Fő sérelmük az volt, hogy állandóan őrségre kelt járniok Udvarhely várába, s éjjel-nappal annak kapuján őrt kell állaniok az ottani kapitány sürgetésére és más szolgálatokat teljesíteniök; századosuk tudta és megkeresése nélkül, ami által idejük annyira le van foglalva, hogy saját dolgaikat, amiből életüket fenntartják, elhanyagolni kénytelenek. Ehhez járulnak a büntetések és bírságok, melyek a szegényebbeket teljesen tönkreteszik. A fejedelem azért, hogy a közszolgálatra alkalmasabbá tegye őket, elrendezi ügyeiket. Először is a székely gyalogok ezentúl sem az udvarhelyi kapitánynak, sem a marosszéki királybíráknak ne legyenek alája rendelve, hanem csak a fejedelemnek és az ő századosaiknak, akiktől parancsaikat kapják. Felmentetnek Udvarhely vára állandó őrizetétől, hogy otthon dolgaikat végezhessék; úgy mindazonáltal, hogy komoly szükség esetén, ha ellenség jő, vagy külföldi követeket kell kísérni, vagy valakit el kell fogni, vagy hasonló szükség kívánja, Udvarhely kapitánya híradására tüstént Udvarhely várához, vagy ahová rendelik, oda siessenek a vár védelmére, vagy az ellenségnek visszaverésére; - és ezt tüstént megtegyék, mihelyt a kapitány azt századosaik által tudatja és megparancsolja, mert a századosok tudta nélkül, még ha a kapitány rendelné is, egy gyalogos sem köteles megmozdulni. A századosok a jelzett súlyos esetekben a kapitány rendeletét el ne hanyagolják, de a kapitány is óvakodjék ok nélkül őket fárasztani.

Ami a jogszolgáltatást illeti: a puskás gyalogok magok közt és nem másokkal keletkezett személyi vagy dologi peres ügyeiben első fokon a százados-hadnagy ítélkezzék, ahonnan másodfokon Udvarhely vára kapitányához, s onnan a fejedelmi udvarhoz lehessen fellebbezni. A más rendekhez tartozók, nemesek, jobbágyok vagy városi polgárok ellen folytatott pereikben azonban a rendes bírák, a vármegyékben a főispánok, a székekben a királybírák, városokban a bírák ítélkezzenek. De a székely székek és királybírák máshová ne idézhessék őket, csak saját törvényes székük, ti. Marosszék elé, Vásárhely városába.

A gonosztevők évenként szokásos üldözésében a főispánok és királybírák mellett a gyalog puskások ottani kapitányai is kötelesek részt venni, de bírságokat tőlük csak a kapitányok vehetnek; vérbírságot azonban ítéleten kívül még a kapitány sem szedhet, csak egyedül a százados-hadnagyok vehetnek, vagy a kihágás minősége szerint bot vagy börtönbüntetésre ítélhetnek.

A hadnagyok joga az is, hogy amikor nekik tetszik, megvizsgálhassák a puskás gyalogokat, hogy minő fegyverekkel és mi módon vannak ellátva, s hogy ne hanyagolják el a fegyvergyakorlatokat, hanem mindig készen legyenek az eshetőségekre.

Amely darabont szükségtől kényszerítve örökségét eladni akarná, annak megvásárlására vagy zálogba vételére elsősorban a gyalogoknak legyen joguk, s kölcsönösen egymásnak adják el, nehogy rendjük elszegényedvén, hivatásuknak eleget tenni ne tudjanak. Ha mindkét nemen magvuk szakadna, örökségeik darabont rokonaikra szálljon. Ha fiúmagzatok nem lenne, de leányuk marad: az örökölje és az, aki nőül veszi; ha darabont fia, vagy szabados jövevény (de nem fejedelmi, vagy földesúri jobbágy) a gyalogság rendjébe olyan joggal vétessék be, aminővel az elhunyt bírt. {4}

Ilyen kiváltságot a többi székekben lévő darabontok is nyertek Báthory Zsigmondtól. {5}

Báthory Zsigmond 1591. július 15.-én az udvarhelyszéki gyalogoknak birtokügyeikről is ad kiváltságlevelet, mely szerint meghagyja az udvarhelyi kapitánynak és a szék tiszteinek, hogy az Udvarhelyszékben lakozó gyalog székelyeket bárhol lévő örökségeikben háborgatni és megkárosítani ne merészeljék; akiknek pedig örökségeik nincsenek, lakó falvaikban «nyíl szerént szántóföldeket és kaszálókat adni és szakasztani tartozzanak.» {6}

Báthory Zsigmond nemsokára jó hasznát vette a székelyek lekötelezésének, mert midőn a politikai bonyodalmak miatt 1594-ben trónja ingadozni kezdett, a székelyek támogatása mentette meg fejedelemségét. Midőn pedig 1595-ben a törökkel háborúba keveredett, a székelyek tömeges csatlakozása döntötte el javára a válságos küzdelmet. Mikor Szinán basa serege, már Bukarestet is megszállva, Erdélyt fenyegette, Báthory Zsigmond a Székelyföldön általános hadfelkelést hirdetett és kiküldött biztosai régi szabadságaik visszaadásával bíztatták a népet. {7} Báthory Zsigmond az 1595. szeptember 15.-én Feketehalom határában tartott tábori országgyűlésen elhatározta visszaadni régi szabadságukat.

A kiváltságlevél azt mondja, hogy bár a székelyek nagyobb része nem ok nélkül vettetett jobbágyságra, de tekintve közelebbről a fejedelmi trón biztosítása ügyében tett jó szolgálatukat s ama buzgalmukat, mellyel az ellenségre készülnek s azt, hogy alkalmasabbak a hadi, mint a jobbágyi szolgálatra, s mivel megmutatták, hogy a hun erő és dicsőség még él bennük: Maros-, Udvarhely-, Csík-, Gyergyó-, Kászon-, Sepsi-, Kézdi- és Orbai-székek székely jobbágyait felszabadítja {8}; azzal a föltétellel, hogy a fejedelemnek s utódainak hűséget esküdjenek, évenként adót fizessenek, a szükséghez képest katonáskodjanak, jó fegyverekkel, kellően felszerelve. Az udvarhelyi kapitánynak engedelmeskedjenek, tisztviselőiket magok választják a régi szokás és nemzedékrendi következés szerint; évenként megmustráltatnak, a só- és vasbányákat a kincstár mívelteti, a torjai kénbányát az ottani lakosok. A földesuraknak adósságaikat fizessék meg, s a nemeseket birtokaikban ne háborgassák. A háborúban résztvevők lajstromba írassanak; akik nem vesznek részt, e kiváltságokban nem részesülnek. {9}

Az új szabadsággal felvillanyozott 20-25000 főnyi székelynek főrésze volt a gyors és fényes győzelemben; mellyel az erdélyi hadak a törököt Oláhországból kiverték, s Gyurgyevónál a Dunán átűzték. November derekán már otthon voltak. «Havasalföldébe híven és dicséretesen szolgáltak, de itthon aztán a földesurakon igen sok törvénytelenséget kezdtek vala cselekedni. {10} Az köztük való nemességnek házukra menvén, kerteket, malmokat elvagdalták és elfoglalták, halastavaikat meghalászták, szántóföldeket, szénaréteket occupálták, tilalmas erdejeket levágták, szőlejeket elfoglalták, megszedték, és egyéb erőszakosságokat cselekedtek.» {11}

Ezekkel a féktelenkedésekkel amíg egyrészt megsértették a szabadságlevél föltételeit, másrészt kihívták magok ellen a nemesség bosszúját. Ezeknek a panaszára az 1595. decemberi gyulafehérvári országgyűlés bizottságot küldött ki a székely ellentétes érdekek és kiváltságok megvizsgálására s ezek a nemességnek adván igazat, a régibb keletű donatiok érvényessége s az új kiváltság eltörlése mellett döntött.

A székelyek nem nyugodtak bele ez önkényes eljárásba s forrongani, itt-ott nyíltan ellenállni kezdettek. A nemesség azonban megelőzte a lázadás kitörését s fegyveres erővel, kegyetlen megtorlással nyomta el őket.

A székelyek így vesztették el újra rövid időre kivívott szabadságukat. A kegyetlen eljárás bosszúra ingerelte őket s ez teszi megérthetővé, hogy mikor Mihály oláh vajda az új fejedelem Báthory András ellen (1599) Erdélybe tört, a székelyek hozzá csatlakoztak.

Mihály vajda a székelyek régi szabadságát tényleg visszaadta, a régi ököradót újította fel, földesuraiknak csak régi, ősjobbágyaikat adatta vissza.

Erről 1599. november 28.-án Gyulafehérvárt oklevelet is állított ki, melyben a régi magyar királyok kiváltságaira hivatkozva, körülírja a lófők és gyalogok fegyverzetét, az ökörsütés teljesítését s a kepefizetés fenntartását. {12}

A székelyek egy része azonban hamar kiábrándult a vajda zsarolásai miatt s mikor az erdélyi nemesség 1600. őszén felkelt ellene, az aranyosszéki és marosszéki székelyek már ellene harcoltak, csak a keleti székek maradtak mellette, félelmükben. {13} A rendek ezért a tordai táborban 1600. szeptember 11.-én az aranyosszéki «vitézlő rend, mind lovagok és mind gyalogok szabadságát nemcsak megerősítik, hanem kívánságukra, hogy az hosszú processusok az ő törvények folyásában megrövidítessék», megengedik, hogy «törvények az százados-hadnagy előtt kezdessék el, onnan kapitány eleiben és ha kinek ott nem tetszik, fejedelem személye eleiben transmittáltassék.» {14}

Mihály vajda kiveretése után a léczfalvi országgyűlés (1600. október) a többi székekben a közszékelyeket visszaítélte uraiknak s az okozott károk megtérítésére és a lerombolt nemesi házak felépítésére kötelezték őket. Várhegyet Háromszék- és Csík-, Udvarhely várát Gyergyó-, Kászon- és Udvarhely-széknek kellett felépíteni, illetőleg annak költségeit fedezni, jószágaikra kivetett rovatalból. {15}

Az új 1600.-i szabadalmi levél tehát ismét arra a sorsra jutott, mint az 1595.-i: érvényteleníttetvén, a székelyek sorsán nem változtatott.

Mihály vajda csúfos halála után Báthory Zsigmond a székelyek segélyével újra fejedelemmé választatta magát s most már (a székelyek támogatását biztosítandó) komolyan és fenntartás nélkül visszaállította a székelyek régi szabadságát, Déván 1601. december 31.-én kelt kiváltságlevele által. Hivatkozik ezekben a székek kérésére, amelyek az erdélyi rendek valamely oklevelét mutatták be neki régi szabadságaik visszaállításáról. Ez nem lehet más, mint az 1595. szeptember 15.-én a feketehalmi tábori országgyűlésen nyert szabadságlevél. Ebből vehette át azt a kifejezést, hogy székelyek a fegyverviselésre alkalmasabbak, mint a jobbágyságra s azt, hogy megmutatták, hogy lelkökben még él a hun erő és dicsőség (robur, decusque illud Hunnicum). A megokolásban elmondja, hogy megtekintvén a székelyek őseinek jeles és hű szolgálatait a régi dicső magyar királyok iránt, számos győzelmeiket a török és más ellenség felett, különösen hogy az (1595.) havaseli hadjáratban mily hősiesen harcoltak, ahol idegen nemzetek is megcsodálták hősi vitézségüket, főként azonban hogy a mostani időben mily hűségesen szolgáltak neki és ragaszkodtak hozzá a németek fenyegetései ellenére. Mindezekért Maros-, Csík- (és bizonyára a többi) székek lakosait kiemeli a pór és nem-nemes állapotból és rendből, amelybe az idők viszontagságai (injuria) következtében jutottak, és kiveszi a nemesek és bárki mások hatalma alól, és az ő igazi székely szabadosai sorába és rendjébe iktatja és felszabadítja minden adófizetéstől, tized- vagy kepeadástól és minden jobbágy-szolgálattól; megengedvén, hogy ezentúl azon szabadalmakkal és kiváltságokkal éljenek, aminővel őseik éltek a régi dicső magyar királyok idejében (hacsak a szék közös akaratából valamely visszaélést eltörölni és megjavítani nem kívánnának.) Úgy mindazáltal, hogy az ő mondott szabadosai (libertini), ivadékaik és utódaik jól és katonásan felfegyverezve minden táborozásban hűségesen szolgáljanak. További kegyként megengedi, hogy tisztjeiket vagy kapitányaikat (praefectos seu capitaneos) a közöttük lakó nemesek sorából szabadon választhassák; amiben olyan rendet kíván megtartani, hogy a nemesek sorából évenként 3-4 vagy több tekintélyes és hadban jártas férfit válasszanak és terjesszenek fel, hogy azok közül kettőt, kiket leginkább alkalmasnak lát, kapitányukul kinevezze. Az így felszabadított székelyek (libertini) és ivadékaik kötelesek lesznek személy szerint és pedig a lovasok jó lóval, karddal (hegyestőrrel), kopjával, dárdával, páncéllal, vas mellvédővel, sisakkal, pajzzsal, a gyalogok pedig puskával és egyéb hadiszerszámmal rendesen felszerelve, az ő és utódai parancsára, minden hadfelkeléskor, akár általános, akár részleges legyen az, minden eshetőségre készen lenni és neki s a hazának életük feláldozásával is minden időben hűségesen szolgálni. {16} A vadakat, halakat és havasokat pedig a régi szokás szerint szabadon használhatják. A csíki vasbányát külön arra rendelt emberei által fogja míveltetni, az ő szabadságuk sérelme nélkül. Hogy pedig a köztük lakó nemesek és a felszabadított székelyek között a béke állandó legyen és megszilárduljon, a szabadosok adják meg a nemeseknek a köteles tiszteletet, és ne merészeljék azokat személyükben és jogosan bírt jószágaikban háborgatni; viszont a nemesek is atyafiságos kölcsönös szeretettel viseltessenek irántok. Amit a nemesek a székelyek támadása előtt ősi jogon, vagy szerzeményként s azután is jogszerűen bírtak, udvarházaikat, jobbágyaikat, kertjeiket, szántóföldeiket, erdeiket, rétjeiket, halastavaikat, malmaikat stb., azokat ezentúl is békésen bírhassák. Az elzálogosított birtokok a zálogdíj fejében adassanak vissza az előbbi birtokosoknak. Ha valamely nemes azt a birtokot vagy székely-örökséget, melyet a fejedelem vagy elődei adományoztak neki, másnak adta, eladta, cserélte vagy zálogosította volna, az ilyen adás-vevésnek semmi helye (ti. érvényessége) ne legyen. {17}

Báthory Zsigmondnak ez a felszabadító kiváltságlevele nagyjelentőségű, mondhatni, korszakot alkotó a székely nép történetében. Ez vetett véget a székely köznép, a harmadik rend 40 év óta tartó elnyomatásának, lealázó jobbágyi helyzetének és állította vissza a székely népet előbbi szabad-rendiségébe. Ettől fogva viselte a székelység zöme, nagy tömege, a régebbi község (communitas) a szabad székely büszke nevet. Ez a felszabadítás alkotta alapját, mondhatnók új alkotmányát a székely nép jogi állapotának az erdélyi fejedelemség további folyamatán közel egy századig; sőt a Lipót-féle diploma 1691-ben az új kormányzóság idejére is ezen az alapon erősítette meg őket továbbra is jogaikban, adómentességükben. Csak a XVIII. század második felében (1762-64.) nyert a székelység új szervezetet a határőrség alakításával. Úgy hogy a Báthory Zsigmond 1601.-i szabadságlevele, mondhatjuk, másfélszáz évig maradt érvényben és volt mintegy aranybullája a szabad székelyeknek.

Báthory Zsigmond a két főrendnek is jóakarója, pártfogója és érdekeinek előmozdítója volt. Uralkodása utolsó rövid korszakában (1601. március –1602. június) liber regiusában {18} hosszú sora maradt fenn lófőségre emelő (primipilusi) okleveleinek, székelyeknek adományozott címeres nemes leveleinek és birtokadományozásainak; sőt maradt fenn tőle gyalogpuskás darabontságot adományozó (pixidariusi) oklevél is. {19}

Ami a székelyek számát és a rendek számarányát illeti, arra nézve tájékoztatást nyújt, az az összeírás, melyet Básta György császári főgenerális végeztetett a Székelyföldön 1602. augusztus havában, midőn a székelyeket a császár-király hűségére feleskette. Ez alkalommal a belső Székelyföldön mintegy 10000 székely nemes, lófő, drabant, szabad székely és jobbágy esküdt fel, illetőleg íratott össze az egyes székek, városok és falvak sorrendjében.

Ezek szerint a hat belső széken összeszámláltatott összesen 9654 család, vagy háznép, melyből nemes volt 162, lófő 2172, darabont 630, szabad székely 5833, jobbágy 856. A rendek arányszáma szerint tehát legtöbb a szabad székely, mintegy 60 %, lófő 22 %, jobbágy 9%, darabont 7%, legvégül a legkevesebb a nemes 2%. Ha hozzászámítjuk a kimutatásban hiányzó aranyosszéki székelyeket, s akik kimaradtak: legkevesebb 12-15000 székely családot kell számítanunk, kik akkor a Székelyföld népességét alkották. Egy háznépet a székely szaporaság mellett hat-hét személyre számítván, a székelység akkori lélekszáma összegéül kijő mintegy 100000 ember.

Ez a számítás összevág az egykori Szamosközy István történetíró adatával is, aki az ő korában 12000 főre teszi a székely fegyveresek számát. Tehát minden családtól egy-egy fegyveres. Rendkívüli időben (mint 1595-ben) tömegesen kelvén fel, a székely hadsereg száma 20, sőt több ezerre is mehetett. {20}

E számítás szerinti 100000 lélekszám megfelel a statisztikusok ama számításának is, hogy száz év alatt a népesség megkétszereződik; mert úgy 1700-ban mintegy 200000, 1800-ban (leszámítva az 1710-20. pestis pusztítását) 300000, 1900-ban kb. 600000 székelynek kellett lennie. Ami a mostani összes székelység lélekszámának megfelel.


1 Mindhárom alakban írják a XVI-XVII. századbeli törvények és oklevelek. A német Trabantból származott s a magyarból lett aztán az oláh dorobanc (gyalogkatona). Máig is használják Erdélyben a darabont szót, háziszolga értelemben.

2 Lázár István darabont százados-hadnagy (centurio) Báthory István hadjárataiban és később is teljesített szolgálataiért kap nemesi udvarházat és birtokot a kézdiszéki szászfaluban Báthory Zsigmondtól 1588-ban. (Székely Oklevéltár IV. 107).

3 Székely Oklevéltár. IV. 113.

4 Székely Oklevéltár VI. 20., 23.

5 A csík-, gyergyó-, kászonszéki gyalogoknak adott hasonló kiváltságlevél megvan az Országos Levéltárban. (Lásd Jakab Elek - Szádeczky Kardoss Lajos: Udvarhely vármegye története 294.)

6 Lőtsey Spielenberg László: A nemes székely nemzetnek jussai. 47.

7 «A székelységen mindenütt véres nyársat (így!) hordoztak akkor a nép között, hogy felkeljen minden és az ellenség felé, menjen. Neki örülvén a nyavalyás (ti. szegény) székelyek, csakhamar összegyűlének és Báthory Zsigmond mellé menének.» (Mvh. Nagy Szabó Ferenc memorialéja I. 44.)

8 Aranyosszék azért hiányzik, mert ez nem vesztette el szabadságát.

9 Baronyai Decsi János magyar históriája 208. - Jakab Elek és Szádeczky Kardoss Lajos: Udvarhely vármegye története, 294.)

10 Borsos Tamás élete. (Gróf Kemény József és Kovács I. Erdélyország történeti tára II. 19.).

11 Erdélyi Országgyűlési Emlékek III. 487.

12 Erdélyi Országgyűlési Emlékek IV. 343-343.

13 Szádeczky Kardoss Lajos: Erdély és Mihály vajda.

14 Székely Oklevéltár IV. 141.

15 Erdélyi Országgyűlési Emlékek IV. 556.

16 Ez a pont csak a marosszékiekében van meg, a csíkiakéből hiányzik. Viszont a következő 2 pont csak a csíkiakéban foglaltatik.

17 Székely Oklevéltár IV. 150. Marosszéknek és V. 168. Csíkszéknek.; Jakab - Szádeczky Kardoss Lajos: Udvarhely vármegye története, 295.

18 A «királyi könyvek» székely okleveleit összeállította tanítványom dr. Vass Miklós. Megjelent az Erdélyi Múzeum 1900. évf.

19 Székely Oklevéltár IV. 171.; 68 ilyen oklevél van felsorolva. - Lásd nagybölöni Sikó Sándor primipilatusi oklevelét. 1601. szeptember 25. (Székely Oklevéltár IV. 166.)

20 Oláh Miklós 50000-re (68.), Verancsics Antal 30000-re (69.) teszi; ami túlzásnak látszik.