Make your own free website on Tripod.com

III. A székek alakulása és hatásköre

A székelyek közigazgatási területeit félezer éven át (1400-1872) székeknek nevezték (sedes). Hivatása és szerepköre ugyanaz volt, mint Magyarországon s az erdélyi magyarság területein a vármegyéknek. Megkülönböztették az eredetileg alakult - vagy anyaszékeket s a később ezek keretében alakult fiúszékeket (sedes filialis). Kialakulásuk hosszas történelmi fejlődésnek volt az eredménye, illetőleg másnemű fejlődési fokok előzték meg. A letelepedés kezdetén vagy a telepítő vezérek nevéről, vagy a földrajzi vezértényezőkről nevezték el a megszállt területeket, biztos határok és szervezet nélkül, s lakosaikat egyszerűen mint székelyeket jelölték meg, innen vagy onnan, a terület megnevezésével.

Az első okleveles nyomok általában csak földnek (terra) vagy területnek (districtus), vagy egyházi felosztás szerint esperességnek (dioecesis) nevezik a későbbi székeket. {1}

A területi szervezkedés s a pásztoréletről a földmívelésre átmenetel kora a XIII. század elejére tehető. A területi nevek ingadozása eltart egy századon túl; mígnem a szomszédos szászoknál az eleinte szintén ingadozó terminológia (terra, districtus, comitatus) helyébe a XIV. század folyamán általánossá vált szék (sedes) elnevezés mintájára a székelyek is a szék-rendszert veszik át. Ez a XIV. század végén kezdődött s lassanként általánossá vált.

Bizonyára hatással volt erre a magyarországi vármegyék megalakítása és fejlődése. A különbség névben és lényegben abban állott, hogy míg a magyar nemesség a királyi (XI. sz.) vármegyei rendszerbe lassanként s végleg a XIII. század folyamán beilleszkedve (önkormányzati jogának érvényt szerezve) ősi törzsszervezetét végleg feladta, addig a székelység a szék-rendszerben is megtartotta ősi szokásjogát.

Valamint az anyaországban a vármegyei rendszer lassanként fejlődött és lépett a vérségi szervezet helyébe, úgy a székely székek is fokozatos fejlődés eredményei, átvivén az ősi vérségi törzsszervezetből a megszokott patriarchalis önkormányzati rendszert az új közigazgatási formába is. {2}

A fennmaradt írott emlékekből hézagos képet nyerünk a régebbi középkori századokról, de az újkori közigazgatási és birtokrendszer tisztán rekonstruálható.

Röviden ezekben foglalható össze:

A legfőbb, központi, ún. anyaszék volt Udvarhely, amely eredetileg Telegd néven szerepel s legelőször 1235-ben, mint esperesség, majd mint terület s mint pusztán név V. István király (1270-72) egyik oklevelében említtetik. {3} Udvarhely-szék, mint ilyen, 1448-ban fordul elő s azután számtalanszor. {4}

A második főszék volt Maros-szék (sedes Maros), mely a XV. század elején (1408-10.) szerepel először oklevelekben. Azonban székhelye, Székelyvásárhely (később Marosvásárhely) előfordul már 1344-ben. {5}

A későbbi Három-szék eredetileg három külön szék volt. Ezeknek egyike Sepsi (Sebus) már 1224-ben előfordul, mint terület (terra Sicolorum terre Sebus), II. András király ama kiváltságlevelében, melyben a szászoknak önkormányzatot ad. 1252-ben Akadás fia Vincze ispán (a gróf Mikó és gróf Nemes család közös őse) mint sepsii székely (siculus de Sebus) kapja adományul IV. Bélától Szék földjét (az Olt melletti Hídvég, Erősd, Árapatak, Nyáraspatak és Ligetfalvak területét). {6}

Társszéke Kézdi szintén már az Árpádkorban szerepel s hogy népes lehetett, mutatja az, hogy V. István király (1270-72) onnan telepíti be az újonnan alakított Aranyos-széket, mely 1291-3-ban már 29 helységet számlált. {7} Kézdi mint szék 1427-ben említtetik. {8}

A kettő között feküdt Orbai-szék, melyről azonban oklevélben csak 1419-ben van először szó.

E három szék felett nyúlt el hosszan a határszélen, a Kárpátok és a Hargita hegylánca között, az Olt folyó völgyében Csík-szék, melyről s hadnagyáról először 1324.-ben van okleveles emlékezet. Széknek először 1419-ben említik. {9} Később ez is hármas székké nevekedett, az északon hozzácsatlakozó Gyergyóval s a délkeleten kialakult nyúlványával Kászon-székkel. A főszék maga is idővel kettős tagozatot nyerve Fel- és Alcsíkra oszlott.

A székek kialakulása megtörténhetett már a XIV. században, habár a szék (sedes) név oklevelekben csak a XV. század elején kezd szerepelni. A szomszéd szászok földjén, mely önkormányzatot 1224-ben nyert, a közigazgatási kerületeket a XIII. század végéig vármegyéknek (comitatus) nevezik s csak a XIV. század elején váltja fel ezt a szék (sedes) szó. A székely székek valószínűleg ezek mintájára alakultak.

A székely székek kialakulása önkormányzati alapon történt, a betelepülés során, földrajzi elhelyezkedés szerint. A folyók völgyei, a hegyek láncolatai szerint tagozódtak el az egyes gócpontok körül.

A Maros és Nyárád völgyén létesült Maros-szék nevét az ókorban is ismert Maros (Maris) folyó nevétől vette.

A Nagy-Küküllő felső völgyében alakult Udvarhely-szék régebbi nevét az Adorján-nem Telegd ágától nyerte s később valószínűleg vagy az ott talált római castrumról, vagy a székely ispánok ottani székhelyétől, udvarától változtatta meg Udvarhellyé.

Sepsi-szék az Olt és Feketeügy között lévő síkságot foglalta magában, az erdélyi délkeleti hegylánc alatt. Neve emlékeztet a cserkeszek mai sapsi törzsére, {10} mely a Meotisz-tó táján lakik a szikilek régi hazájában.

Szepsi-székhez csatlakozik kelet felé Orbai-szék, {11} a Feketeügy bal partján. Ettől keletre a Kárpátok köríve alatt a Feketeügy völgyének felső részén fekszik Kézdi-szék, melynek nevében a szláv Gozd (erdő) elmagyarosított alakja lappanghat, jelentvén a Keleti Kárpátok erdővidékét, azoknak a szlávoknak nyelvén, kiket a székelyek ott találtak, amiként az ottani falvak nevében is sok a szláv eredetű szó (Csernáton, Polyán, Bereck, Oroszfalu, Kovászna, Kálnok, Zalán stb.) {12}

Ez a három utóbbi szék a XVI. század végén Háromszék név alatt egyesült.

Csík-szék az Olt felső völgykatlanában alakult s a folyó völgyének hosszan elnyúló, keskeny földcsíktól kaphatta nevét, vagy tán a csig gyepűkerítést jelentő török szótól. {13} A később hozzátársult, az Olt és Maros forrásvidékének fennsíkján fekvő Gyergyó, az ott máig is meglévő Györgypatak, régiesen Gyergyjó (ti. György-folyó) nevétől kapta elnevezését. {14} Második társszéke, Kászon neve valószínűleg szláv eredetű.

A főszékek mellett a fejlődés folyamán fiúszékek (viceszékek) alakultak, amilyenek voltak Csík mellett az említett Gyergyó- és Kászon-szék, {15} Sepsi-, illetőleg a későbbi Háromszék mellett nyugat felé Miklósvár-szék, melynek már Stibor vajda (1395-99) engedélyezett külön törvényszéket. Udvarhely-széknek Keresztúr-szék lett egyik fiúszéke, nyugaton, Székely-Keresztúr székhellyel és Bardócz-szék, délen, az ún. Erdővidéken. Maros-széknek is volt egy fiúszéke Szereda-szék név alatt, de ezt csak a XVI. században említik.

Az összes székely székek száma tehát 7 fő- és 5-6 fiú-székre terjedt. A fiú-székek azonban a főszékek tartozékául tekintettek és kifelé nem szerepeltek. Ha a székelyek összességéről volt szó, mindig csak hét székről van írott emlékezés. Oklevelekben «a hét szék székelyei» gyűjtőnév alatt szerepelnek, vagy mint «három nembeli székelyek» (trium generum Siculi) vagy összefoglalva «a hét szék három nembeli székelyei» (universitas trium generum Siculorum septem sedium).

*

A székely székek hatásköre a katonai, bíráskodási (törvénykezési) és közigazgatási (önkormányzati, adózási, közgazdasági, egészségügyi stb.) ügyekre terjedt ki s ezek keretében és ezeken kívül mindarra, ami a szék lakosait érdekelte. Szóval a szék volt az a közhatóság, amely a székelyt minden közéleti nyilvánulásában irányította.

Hatásköre lényegében ugyanaz volt, mint a magyar vármegyéké (comitatus). A székely székek magyar közjogi értelemben együttesen alkottak egy megyét: comitatust, melynek élén a székelyek ispánja (comes Siculorum) állott. A székek mindegyike külön törvényhatóság volt.

A szék, mint katonai hatóság intézte a katonai ügyeket. Nyilvántartotta a hadköteleseket. Ezek felett a szék kapitánya időközönként szemlét, ún. lustrát tartott, megvizsgálva fegyverzetüket.

A szék legfőbb hatásköre volt a törvénykezés peres ügyekben. A bíróság tagjai voltak a középkorban a szék kapitánya, a székbíró, a királybíró és 12 esküdt, akik a bírságokból jutalékot kaptak. Ez volt az elsőfokú fórum, amelyen minden pert kezdeni kellett.

A szék törvényszékéről fellebbezés Udvarhelyre történhetett a nemzetgyűlés elé, s onnan a székely ispánhoz s ettől a király elébe. Az 1505.-i udvarhelyi nemzetgyűlés fellebbezési fórumul főtörvényszéket szervezett, melynek 17 tagját Udvarhely-szék előkelői és lófői közül választották élethossziglan. {16} Az 1506.-i agyagfalvi nemzetgyűlés elrendelte, hogy az ítéletek 15 nap alatt végrehajtassanak. {17}

Az 1555.-i perrendtartás elrendelte, hogy mindenkit csak saját székén perelhetnek először s onnan appellálhassanak a felsőbb fórumokra. {18}

Az 1562.-i székel felkelés után a segesvári országgyűlés úgy intézkedett, hogy ezentúl a fellebbezés a székekről ne a nemzetgyűlés, hanem egyenesen a fejedelem elébe történjék. Elrendelték ugyanakkor, hogy a törvényszékek minden 15-öd napon törvényt szolgáltassanak a királybírák elnöklete alatt, a 12 törvénytudó, a főnépek és lófők közül választott 12 esküdt «székülök» jelenlétében. Ezeket nevezték latinosan quindena sedria-nak. Ettől az első fellebbezés a szék közgyűlése, a derékszék (generalis sedria) elébe történt. {19}

Idők folyamán a fiú-, vagy viceszékek is alkottak törvényszékeket (vicesedria), melyen valamelyik királybíró (alkirálybíró) elnökölt, de ott a rendes székülők száma nem 12, hanem csak 9 volt. Első fellebbezési fórumuk a derékszék volt. {20}

Mária Terézia a bíráskodást egész Erdélyben egyöntetűvé akarván tenni, 1763-ban állandó törvényszékeket (continua tabula) szervezett. Ilyen alakult minden anyaszékben, 12 székülővel (assessores), továbbá 12 számfeletti székülőből és más alantas személyzetből, akik a főkirálybíró elnöklete alatt alkották az állandó törvényszéket, mely évenként hat ülésszakban végezte ezután a törvénykezést.

A székek hatásköre kiterjedt a politikai ügyekre is, úgy mint a vármegyéké. Résztvettek az országgyűlések törvényhozásaiban, azokra küldött választott követeik és azoknak adott utasításaik által. A törvények keretén belül, azok pótlására és végrehajtására törvényhatósági szabályrendeleteket (constitutiones) is alkottak. Ők választották a szék hivatalnokait vagy közgyűléseiken, vagy az ún. tisztújító (marcalis) székeken.

Hivatásuk volt az adóügyek intézése is. Már a középkori «ökörsütés» (ököradó) sem volt végrehajtható a székek segítsége nélkül. Annál inkább feladatuk volt a XVI. század óta kivetni szokott különböző adónemek felosztása és behajtása.

Gazdasági ügyekkel is foglalkoztak. A szék vagyona felett a székgyűlés rendelkezett. Beleszólt a községek gazdasági ügyeibe is. Falusi elöljárók felett az ellenőrzést az alkirálybíró gyakorolta.

A szék hivatása volt az is, hogy a községet, ti. a harmadik rendet alkotó köznépet a hatalmasok elnyomása ellen oltalmazza.

Rendőri és közbiztonsági hivatása is volt a széknek. Az országgyűlési végzések gyakran utasítják a székeket, hogy nyomozza az orvokat, tolvajokat s az elfogottakat büntesse meg.

Közegészségügyi szolgálatot is teljesített, főként a XVIII. században a pestis-járvány behurcolása és elnyomására kiadott kormányrendeletek végrehajtásával.

Szóval a szék a köz- és magánélet jóformán minden közérdekű nyilvánulásában jogszerű hatósága volt a székelységnek, amelynek keretében, intézményei által mozgott, hullámzott a székelység közélete.

Ennek az intézménynek főszervei az ő eleinte választott, később részben kinevezett köztisztviselői voltak. Mindezek felett állott, mint az összes székek közös főtisztje a székelyek ispánja (comes Siculorum), aki eleitől fogva a királyi hatalom kinevezett képviselője volt.

1 Siculi terre Sebus (Sepsi, 1224. 1252.); districtus Sebes (1349.). Siculi de Kezd (1272. 1291.); universitas Siculorum de Telegd (1270. 1279.); diaecesis de Telegd (1280.), Siculi de Udvarhel (1301.), Siculus de Chyk (1324.); Siculi super terra Oronos (Aranyos, 1289.), Siculi de juxta Aranyos (1331.); Siculi de Orbou (1396,).

2 Hóman Bálint: A székelyek eredete. 10. 1.

3 Urkundenbuch I. 63. Székely Oklevéltár III. 3.

4 Székely Oklevéltár I. 159.

5 Székely Oklevéltár III. 25. stb.

6 Székely Oklevéltár I. 9.

7 Székely Oklevéltár I. 56., 70.

8 Székely Oklevéltár III. 6.

9 Székely Oklevéltár III. 81.

10 A háromszéki nyelvjárás ma is úgy mondja, hogy sapsi.

11 Verbo szláv szó, jelentése erdőirtvány.

12 Gozd nevű erdők a XIII. sz. Liptóban, Abaújban is vannak. Kierz (olv. kjezs) lengyelül bozót, cserjés.

13 Sebestyén Gyula: Ethnographia VIII. 349. lásd Ugron Gábor a csík-nemzettől származtatta. (Budapesti Hírlap, 1910. jún. 28.).

14 Lásd bővebben “A Gyergyó-név eredete" cikkemet Erdély 1912. 3., 1914. 5. sz. és a Magyar Nyelvőr 1914. máj. 7.

15 Kászonszék 1390-ben vált külön Csíkszéktől. Ennek kissé regényes történetét így tartotta fenn a hagyomány: Zsigmond király, amikor Moldvába bement volt (1390.-i hadjárata alkalmával), akkor a kászoni népek nagy hűséggel szolgálnak neki úgy, hogy a király figyelmét magukra vonva kérdi, micsoda népek volnának? S megmondják, hogy ők egy magának szakadott szegelet-földön lakó népek és az ő hazájokat Kászonnak nevezik, de Csíkszékbe bírják őket. A király megjutalmazni akarván őket hű szolgálatjukért, megkérdezte, hogy mit óhajtanának. A kászoniak azt felelték, hogy miérthogy mi szabad székelyeknek neveztetünk, de Csíkszék tart kötelesség alatt, mi azt kívánjuk Felségedtől, hogy mi szabad népek legyünk és mi magunk tehessünk bírót, hadnagyot közöttünk. A király kérésüket teljesítette és levelet adott róla. Mikor azonban élni kezdtek volna a nyert szabadalommal, s ő maguk kezdtek bírót, hadnagyot tenni és széket ülni, az csíki főnépek ezen megbosszankodának és általhivaták az földnek színnépét és fogdosnak meg bennek úgy mint tizenkettőt. A csíkiak azt követelték az elfogottaktól, hogy adják ki a király levelét, máskülönben fejöket vétetik. A foglyok izentek haza a föld népének, hogy váltságukul küldjék oda a szabadságlevelet. A föld népének nem lévén mit tenniek, általküldik a levelet, és a megfogdosott népet úgy szabadítják meg a haláltól.

E regényes históriának annyi magva mindenesetre van, hogy Csíkszék nem engedte meg a kászoniaknak, hogy tőlük elszakadjanak, és külön széket tartsanak s hogy emiatt perlekedés folyt a fő- és fiúszékek között.

A néphit regényes színezettel vonta be a szabadalom visszaszerzésének történetét is.

Mátyás király idejében (beszélték) ugyanezen szabadságért való törekedésért fogták el Kászonban Pataki Antal jómagabíró lófő embert, akit szenttamási Lázár Bálint titkon szabadított ki fogságából, azzal a feltétellel, hogy őt vétesse fel Kászonszék tagjául, s a tisztség viselésére biztosítsanak neki előjogokat, s ő megszerzi szabadalmukat.

A föld népe igen örül, az ajánlatnak és felfogadják mind fejenként, hogy készek fejek felé venniek és a tisztbe is befogadniok, úgy, hogy az hat nemben mindenikben elbírja egyszer az tisztet és mikor az eltelik, álljon a Halom nembe ... csakhogy oltalmazza őket minden hatalmaktól. Lázár Bálint alá is költözött Kászonba, s kikeletre jeles helyet adnak néki, minden hozzátartozójával és hasznával, erdejével, mezejével, halas-vizével, széna-rétjével és szántóföldével és minden hasznával. (Székely Oklevéltár I. 298.)

Lázár Bálintnak aztán sikerült is Kászonnak szabadalmát kiperelnie s arról Mátyás királytól új kiváltságlevelet szerezni.

Ez már historicum, melyet Mátyás király oklevele maga mond el. Mátyás király ugyanis 1462.-ben Erdélyben járván, a Székelyföldre három biztost küldött a perek felülvizsgálatára és ítélettételre. Ezek székről-székre jártak s úgy ítéltek. Mikor Csíkba értek, Lázár Bálint eléjük vezette a kászoniakat s előadta panaszukat, hogy minémű nagy ínségben vagyon ez szegény szegelet-föld, megbeszéli, hogy tulajdon szolgálatjukkal nyertek Zsigmond császártól olyan szabadságot, hogy ők magok tehessenek bírót, hadnagyot közöttük és széket ülhessenek, de a csíki főnépek elfoglalták róla, és nem hagyják afféle szabadsággal élniek, sőt még a császár levelét is elvették tőlük. Az ítélő mesterek azt kérdezték, hogy van-e arról bizonyságok? A kászoniak tanukra hivatkoztak. Az ítélőmesterek azt felelték. hogy nevezzenek meg Csíkból is 24, Kászonból is 24 embert tanúságtételre.

A kászoniak megnevezték társaikat. És az mesterek egy csűrkertben valami asztaglábon ülnek volt, és úgy szólították volt elé a tanukat, és mind egyenként megeskették és megfeleltették. A 48 emberből csak egy szentsimoni ember tagadta a kászoniak szabadalmát, a többiek mind javukra vallottak.

A vallomásokat előterjesztették Mátyás királynak, aki aztán Medgyesen megerősítette és megújította Zsigmond királytól nyert szabadalmukat. (Székely Oklevéltár I. 299.)

Az oklevél elmondja, hogy Kászonszék Moldva határán feküdvén és az ottani lakosoknak nem csekély őrködést kellvén teljesíteniök önvédelmükre, Zsigmond császártól szabadalmat nyertek hadnagy és bíró választásra, de a csíkiak nem törődvén ezzel, magukhoz igyekeztek őket csatolni, és a hadnagy- és bíróválasztást nem engedték meg. Pörre kerülvén a dolog a két szék tanúkihallgatást rendelt el, s ezek úgy vallottak, hogy Kászonszék tényleg kapott Zsigmond császártól szabadalom-levelet. Minek alapján kérésükre Mátyás király újabban is elrendelte, hogy ők Zsigmond császár szabadalma szerint magok közül hadnagyot és bírót választhassanak, és törvényszéket tarthassanak. (Székely Oklevéltár I. 194.)

16 Székely Oklevéltár I. 306.

17 Székely Oklevéltár I. 316.

18 Székely Oklevéltár II. 121.

19 Székely Oklevéltár II. 163.

20 Benkő József: Transylvania. II. 43.